ISKOLAI KIHÍVÁSOK MEGOLDÁSA

Az új tanévből már hetek teltek el. Gyermek és szülő számtalan új élménnyel, érzéssel és tapasztalattal gazdagodott, melyeknek feldolgozása nem mindig zökkenőmentes.

Egyre több olyan gyermekkel találkozom, akik nem tudnak gyorsan és egyszerűen alkalmazkodni az új helyzetekhez.

A nehezen vagy lassabb tempóban alkalmazkodó gyerekeknek több időre van szükségük a megváltozott körülmények megszokására és szabályok betartására, amire nem minden intézményben van lehetőség.

Ők fokozódó feszültségben élik iskolai napjaikat, melynek tünetei napról napra erősödnek. Ezt a szülők is érzékelik gyermekükön, hiszen otthon adja ki magából azt a felgyülemlő feszültséget, amit az iskolában nem tudott megtenni.

Amennyiben a te gyermeked is érzékenyebben reagál a változásokra és hasonló helyzetben élitek napjaitokat, ne habozz, kérj segítséget!

Most egy olyan történetet osztok meg, melyben egy iskolás kisfiúnak és szüleinek segítettem a felmerülő problémák megoldásában és a harmonikus családi légkör megerősítésében.

A történetben a kisfiú nevét megváltoztattam.

Az édesanya elmondása alapján Dani viselkedése az iskola megkezdése előtt látványosan megváltozott.

 Napok óta szorongott, és bár a szülei próbálták megnyugtatni, a képzeletében élő félelmek egyre csak erősödtek.

Elképzelte, hogy az iskolában már mindenki mindent tud, ő pedig lemarad, és soha nem lesz képes megfelelni az elvárásoknak. Az a gondolat, hogy reggeltől délutánig egyhelyben kell ülni, és figyelni, szinte fojtogatta. Azon a reggelen, amikor először felvette az iskolatáskáját, nem tudta elnyomni a félelmét.

Anyukája mosolyogva fogta a kezét, de ő maga is érzett némi aggodalmat. Tudta, hogy Dani mindig nehezen kezelte az új helyzeteket, és az iskolakezdés nem lesz könnyű számára.

Az ismeretlen szabályok, a tanító néni, a sok idegen gyerek mind-mind nehéz kihívás lesz a kisfiúnak. Apa is ott volt, próbálta könnyedén kezelni a helyzetet, viccelődött, hogy milyen izgalmas lesz, de belül ő is aggódott: vajon a gyerek képes lesz-e megbirkózni a változásokkal?

Az első nap küzdelmes volt Dani számára.

Minden apró dologban az elvárásokat kereste:

• Vajon jól ülök?
• Jól tettem a füzetet az asztalra?
• És mi lesz, ha nem tudom a választ, ha a tanító néni kérdez?

Amikor anyukája elköszönt az osztályterem ajtajában, Dani szorosan markolta a pad szélét, és erősen koncentrált, hogy vissza tartsa könnyeit.

A nap végén anya és apa izgatottan kérdezték, hogyan telt a nap.

Dani azonban csak vállat vont, és halkan annyit mondott: „Jó volt.” Az arcán azonban ott ült a csalódottság.

A szülei sejtették, hogy valami nincs rendben, de nem tudták, hogyan segítsenek neki feloldani a belső feszültséget. Napok múlva is rossz kedvű volt.

Hozzám fordultak segítségért és ekkor kezdtem el Danival és szüleivel foglalkozni, mint pedagógus, coach, illetve gyermek és szülő mentor.

Első alkalommal a szülőkkel konzultáltam, hogy feltárjam és megértsem, milyen kihívásokkal néznek szembe, és hogyan próbálták támogatni a fiukat.

Ezt követően Danival alakítottam ki egy nyugodt, bizalmi kapcsolatot mely során egyre közlékenyebbé vált és el tudta mondani, mik zavarják őt, mik okoznak benne félelmet.

Így kezdtem el foglalkozni vele, és játékos, érzelmi fejlesztő módszerekkel bontottam le az iskolával kapcsolatos félelmeit.

Foglalkozásainkat a jókedv és vidámság jellemezte, melynek keretében megtapasztalhatta, hogy a tanulás egy folyamat, nem kell tökéletesnek lenni az első naptól kezdve. Megtanulta, hogyan kezelje a szorongását, és azt is, hogy nem azonnali megfelelés a cél, hanem az, hogy merjen kérdezni, ha valamiben bizonytalan.

Dani lassan kezdte megérteni, hogy a tanító néni azért van, hogy segítsen, nem pedig azért, hogy folyamatosan számon kérje őt. Ráébredt, hogy a többi gyerek is hasonló kihívásokkal szembesül az iskolában és nem várják el tőle, hogy mindent tudjon azonnal. Ahogy teltek a hetek, Dani egyre magabiztosabban ment iskolába. Bár még mindig voltak nehezebb napjai, már nem remegett meg a keze, amikor felelni kellett.

A szülei is megkönnyebbültek. A coaching során ők is sok eszközt kaptak ahhoz, hogy hogyan tudják kezelni Dani szorongását. Megértették, hogy az, ha ők maguk is nyugodtabbak és támogatóbbak, sokkal jobban hat Danira, mint a nyugtatgatás vagy a sürgetés.

Dani életében az iskolakezdés így olyan mérföldkő lett, amely tele volt érzelmi hullámvölgyekkel, de a megfelelő segítséggel ezek a nehézségek áthidalhatóvá váltak.

Gyermek és család mentorként, coachként és pedagógusként nemcsak Daninak segítettem megbirkózni a belső félelmeivel, hanem a család egésze számára is új nézőpontot és technikákat tudtam nyújtani.

A szülők örültek, hogy időben kértek segítséget, mert látták, hogy ezzel nem csak az iskolai elvárásoknak való megfelelést könnyítették meg Dani számára, hanem hosszú távon egy kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb gyermeket nevelhetnek.